Fejlesszük azt a képességünket, amellyel el tudjuk fogadni és ismerni azt, ami már a miénk, ne mindig az újra vágyjunk!

A minap az egyik konzultációmon beszéltem egy csodás fiatal hölggyel, akinek évei mentek el arra, hogy annyi mindent kívül keresett: → tanulni akart, fejlődni, képességeket megkapni. Nem értette mi a baj vele? Azt hitte, ő el van csesződve!

Közben semmi baj vele, minden, amit kint keresett, ott volt benne, de befele nem figyelt, azért nem találta.

Egy dolgot találtunk, amit nagyon kint hagyott, az az Önmaga elismerése. Ami viszont kifejezetten fontos, hisz az elismerés hiányában soha nem tudjuk megtenni a következő lépést, ami kell a növekedésünkhöz.

Nézd meg kérlek, Te hol és mit keresel már egy ideje, ami ott van benned, csak azért vagy vak rá, mert még nem ismerted el?